Négy évvel ezelőtt (Megújuló energiaforrások alakulása Magyarországon az elmúlt 20 évben – URBAN21) még elsősorban arról beszéltünk, hogy a megújuló energiaforrások milyen szerepet játszhatnak a klímaváltozás mérséklésében és az energiaimport-függőség csökkentésében. Azóta azonban a világ energiarendszere jelentős átalakuláson ment keresztül. Az energiaválság, a geopolitikai feszültségek, az európai klímapolitika szigorodása és a technológiai fejlődés együttesen olyan változásokat indítottak el, amelyek néhány évvel ezelőtt még nehezen voltak elképzelhetők. Az elmúlt négy évben a magyar energiaszektor olyan változáson ment keresztül, amelyhez hasonlót az elmúlt két évtizedben aligha láttunk. A megújuló energia ma már nem csupán környezetvédelmi kérdés. Az energiabiztonság, a gazdasági versenyképesség és a helyi közösségek fejlődésének egyik meghatározó eszközévé vált. Míg néhány évvel ezelőtt még az volt a kérdés, hogy képesek leszünk-e növelni a megújulók részarányát, ma már sokkal inkább az, hogy hogyan tudjuk kezelni a gyors növekedés következményeit: a hálózati terhelést, az energiatárolás szükségességét, valamint a helyi energiamegosztás és energiaközösségek kialakítását.
A 2022-es energiaválság egyértelművé tette, hogy az energiafüggetlenség és a klímavédelem ugyanannak az éremnek a két oldala. Az Európai Unió válasza a REPowerEU program volt, amely felgyorsította a megújuló energiaforrások fejlesztését, az energiatakarékossági intézkedéseket és az orosz fosszilis energiahordozóktól való függőség csökkentését. Ennek egyik legfontosabb eredménye a RED III irányelv elfogadása, amely 2030-ra legalább 42,5%-os megújulóenergia-részarányt ír elő az Európai Unió számára, miközben a tagállamokat a 45%-os szint elérésére ösztönzi. A hangsúly azonban már nem kizárólag az új erőművek építésén van. Az energiatárolás, az intelligens hálózatok, az energiamegosztás és az energiaközösségek ma már ugyanúgy az energiaátmenet részét képezik, mint maga az energiatermelés.
- 1. ábra A megújulók részaránya az energiatermelésben Magyarországon (Eurostat, 2024)
Az Eurostat 2026-os energiastatisztikai összefoglalója szerint Magyarország energiatermelésének már 34,3%-a megújuló energiaforrásból származik, miközben az Európai Unió átlaga 48,1%. Ugyanakkor a megújulók részaránya a teljes végső energiafogyasztásban Magyarországon mindössze 18,3%, míg az uniós átlag meghaladja a 25%-ot.
- 2. ábra A megújulók arányának növekedése Magyarországon 2002-2024 között (KSH)
A két mutató nem ugyanazt méri. A 34,3%-os érték azt mutatja meg, hogy az országban előállított energia mekkora része származik megújuló forrásokból. A 18,3%-os mutató ezzel szemben azt mutatja meg, hogy a teljes magyar energiafogyasztás – beleértve a közlekedést, a fűtést, a villamosenergia-felhasználást és az ipari energiaigényeket – mekkora részét fedezik megújulók. Ez azt jelzi, hogy a megújuló technológiák térnyerése a termelési oldalon gyorsabban halad, mint ahogyan a teljes gazdaság energiafelhasználása átalakul.
A napenergia lett a magyar energiaátmenet motorja
A magyar energiaátmenet elmúlt négy évének története elsősorban a napenergia története. 2022 elején a beépített napelemes kapacitás még 3 GW-nál járt. A magyar villamosenergia-rendszer 2025. évi előzetes adatai szerint azonban a beépített napelemes kapacitás 2025 végére már meghaladta a 8 355 MW-ot. A növekedés jelentőségét jól érzékelteti, hogy a hazai villamosenergia-rendszer téli csúcsterhelése 2025-ben 7 663 MW volt. Vagyis Magyarország ma már több beépített napelemes kapacitással rendelkezik, mint amekkora az ország történetének legnagyobb villamosenergia-igénye. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a napelemek önmagukban képesek lennének ellátni az országot, hiszen termelésük időjárás- és napszakfüggő. Ugyanakkor jól mutatja, milyen mértékű beruházási hullám zajlott le az elmúlt években. A gyors kapacitásbővülés ugyanakkor új kihívásokat is felszínre hozott. Az elmúlt években számos új háztartási és vállalati napelemes rendszer úgynevezett nulla betáplálási feltételek mellett létesült, vagyis a megtermelt villamos energiát nem, vagy csak korlátozott mértékben táplálhatja vissza a villamosenergia-hálózatba. Emellett egyre gyakoribbá váltak azok az időszakok is, amikor a rendszer egyensúlyának fenntartása érdekében a termelés egy részét vissza kell szabályozni. Bár jelenleg nem áll rendelkezésre pontos országos adat arra vonatkozóan, hogy mekkora napelemes kapacitást érint a nulla betáplálás vagy a visszaszabályozás, a jelenség jól mutatja, hogy a megújuló energiaforrások terjedésének ma már nem elsősorban a termelési kapacitás, hanem egyre inkább a hálózati integráció szab határt. Éppen ezért kerültek előtérbe az energiatárolási fejlesztések, a rugalmassági szolgáltatások, valamint a közösségi energiamegosztás és az energiaközösségek. Ezek a megoldások lehetővé tehetik, hogy a helyben megtermelt energia minél nagyobb arányban helyben kerüljön felhasználásra, csökkentve ezzel a villamosenergia-hálózat terhelését és a szükséges hálózatfejlesztések mértékét. Az Eurostat adatai szerint Magyarország 2024-ben az Európai Unió egyik legmagasabb napenergia-részarányát érte el a villamosenergia-termelésben. Ez néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt. A napenergia ma már nem kiegészítő technológia, hanem a hazai villamosenergia-rendszer egyik meghatározó pillére.
Biomassza: a háttérben továbbra is nagyobb szereplő
Miközben a figyelem elsősorban a napelemekre irányul, a teljes megújulóenergia-felhasználásban továbbra is a biomassza a legfontosabb energiaforrás. A KSH adatai szerint a biomassza részesedése a maga 11,8%-ával még mindig meghaladja az összes többi megújuló energiaforrásét (a napenergián kívül). Különösen a hőtermelésben és a lakossági energiafelhasználásban játszik meghatározó szerepet. Ugyanakkor hosszabb távon jelentős szerkezeti átalakulás figyelhető meg. Míg 2005-ben a biomassza a megújuló energiaforrások több mint 90%-át adta, addig napjainkra ez az arány jelentősen csökkent. Nem azért, mert kevesebb biomasszát használunk, hanem mert a napenergia és más technológiák rendkívül gyors növekedést mutattak. A biomassza szerepének megítélése ugyanakkor egyre inkább szakmai viták tárgya. Bár a nemzetközi statisztikák és az európai szabályozás továbbra is megújuló energiaforrásként tartják számon, számos kutatás rámutat arra, hogy különösen a faalapú biomassza energetikai célú felhasználása rövid és középtávon nem feltétlenül tekinthető karbonsemlegesnek. Emellett kedvezőtlen hatással lehet az erdei ökoszisztémákra, a biodiverzitásra és a levegőminőségre is. A kérdés a 2022-es energiaválság után különösen aktuálissá vált, hiszen a növekvő energiaárak hatására számos háztartás tért vissza vagy fordult nagyobb mértékben a fatüzelés felé. Ez rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások térnyerése önmagában még nem jelent automatikusan fenntartható megoldást, a felhasznált technológiák és erőforrások környezeti hatásait is figyelembe kell venni. A biomassza ezért továbbra is meghatározó eleme marad a magyar energiarendszernek, ugyanakkor hosszabb távon várhatóan egyre nagyobb hangsúly helyeződik majd az alacsonyabb környezeti terhelésű megújuló technológiákra és a fenntartható biomassza-hasznosításra.
- 3. ábra A megújuló energiaforrások típusainak alakulása Magyarországon 2002-2024 között (KSH)
Geotermikus energia: Magyarország egyik legnagyobb kihasználatlan lehetősége
Magyarország geológiai adottságai európai összehasonlításban is kedvezőek. Ennek ellenére a geotermikus energia még mindig jóval kisebb szerepet tölt be, mint amekkora potenciál rejlik benne. Az elmúlt években ugyanakkor egyre több geotermikus fejlesztés indult, különösen a távhőrendszerek és az intézményi hőellátás területén. A földgázárak emelkedése és az energiabiztonsági szempontok jelentősen növelték az érdeklődést a földhő hasznosítása iránt. A geotermikus energia egyik legnagyobb előnye, hogy a nap- és szélenergiával szemben folyamatosan rendelkezésre álló, időjárásfüggetlen energiaforrás. Éppen ezért a jövő energiarendszerének egyik fontos stabilizáló eleme lehet.
Szélenergia: Magyarország legnagyobb kihasználatlan lehetősége
Ha van olyan megújuló technológia, amelynek fejlődése látványosan elmaradt az európai trendektől, az kétségtelenül a szélenergia. Miközben az Európai Unióban a szélenergia ma már a legfontosabb megújuló villamosenergia-forrásnak számít, Magyarországon a szélerőművi kapacitás gyakorlatilag stagnált az elmúlt több mint egy évtizedben. Az ország teljes szélerőművi kapacitása jelenleg is mindössze mintegy 330 MW körül alakul, ami eltörpül a több mint 8 GW-os napelemes kapacitás mellett. A helyzet hátterében elsősorban a korábbi telepítési korlátozások álltak, amelyek hosszú éveken keresztül gyakorlatilag megakadályozták új szélerőművek létesítését. Az elmúlt évek szabályozási enyhítései ugyanakkor arra utalnak, hogy a következő évtizedben a szélenergia ismét fejlődési pályára állhat.
- 4. ábra Forrás: Chat GPT
A villamosenergia-szektor zöldül, de a teljes energiafogyasztás még nem
A magyar megújulóenergia-sikertörténet elsősorban a villamosenergia-termelésben zajlik. A teljes energiafogyasztás dekarbonizációja azonban ennél jóval összetettebb feladat. Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió végső energiafogyasztásának legnagyobb részét továbbra is a közlekedés adja, ezt követik a háztartások és az ipar. A háztartások energiafelhasználásának jelentős része ma is fűtésre fordítódik. Ez azért fontos, mert hiába növekszik rendkívül gyorsan a napelemes villamosenergia-termelés, a magyar energiafogyasztás jelentős része továbbra sem villamos energiaként jelenik meg. A közlekedésben még mindig a kőolajszármazékok dominálnak, a fűtésben pedig sok esetben a földgáz. Éppen ezért lehet egyszerre igaz, hogy a hazai energiatermelés több mint egyharmada már megújuló forrásból származik, miközben a teljes energiafogyasztásban a megújulók részaránya még 20% alatt van. Mindeközben a legnagyobb probléma a hatékonyság foka, a rengeteg járulékos veszteség: 2024-ben az EU-ban a teljes rendelkezésre álló energia 66%-át a végfelhasználók fogyasztották el, ugyanakkor a fennmaradó 34% főként a villamosenergia-termelés és elosztás során veszett el, amelyeket energiatermelési folyamatok támogatására használtak, vagy nem energiafelhasználásra.
A megújuló energiaforrások gyors térnyerésével párhuzamosan egyre gyakrabban merül fel a kérdés: mi történik a napközben megtermelt többletenergiával? A többletenergia ilyenkor export formájában külföldre kerülhet, akkumulátoros energiatárolókban hasznosulhat, vagy helyi fogyasztók használhatják fel. Bizonyos esetekben azonban a termelés visszafogására is szükség lehet. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy az energiatárolás, az intelligens hálózatok az energiamegosztás és az energiaközösségek egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak az energiapolitikában.
A technológiai fejlődést a szabályozás is igyekszik követni. A szabályozás fókusza fokozatosan elmozdult az egyszerű energiatermeléstől az energia helyben történő felhasználása felé a RED III irányelv mellett a magyar villamos energiáról szóló törvényben (VET) is. Az energiamegosztás jogi kereteinek megjelenése, az energiaközösségekre vonatkozó részletszabályok kidolgozása, valamint a társasházi energiaközösségek lehetőségének megteremtése mind azt jelzik, hogy a jogalkotó is reagál a decentralizált energiarendszerek terjedésére. Ez különösen fontos lehet egy olyan országban, ahol a napelemes kapacitások növekedése már nem a termelés, hanem egyre inkább a rendszerintegráció kihívásait helyezi előtérbe.
- 5. ábra Forrás: Chat GPT
Az Európai Bizottság 2025-ös jelentése szerint az Európai Unióban már közel 8 000 energiaközösség működik. Ezek nem csupán energiát termelnek, hanem növelik az energiafüggetlenséget, élénkítik a helyi gazdaságot, csökkentik az energiaszegénységet és mérséklik a villamosenergia-hálózatok terhelését is. Magyarországon ugyanakkor az energiaközösségek száma továbbra is nagyságrendileg húsz körül mozog. Pedig az energiaközösségek egyszerre kínálnak megoldást a helyi energiatermelés és -felhasználás összehangolására, az alacsonyabb energiaköltségekre, a nagyobb energiafüggetlenségre, valamint a hálózati fejlesztési igények csökkentésére. A jelentős hazai napelemes kapacitásbővülés után a következő nagy lépést éppen ezek a közösségi energiamodellek jelenthetik.
Négy év mérlege
Az elmúlt négy évben Magyarország látványos előrelépést tett a megújuló energiaforrások alkalmazásában. A megújulók aránya a hazai energiatermelésben 34,3%-ra emelkedett, a napelemes kapacitás meghaladta a 8 355 MW-ot, miközben a villamosenergia-rendszer új működési kihívásokkal szembesül.
- 6. ábra Bruttó villamosenergia-termelés Magyarországon 2014-2025 (MEKH)
Az elmúlt négy évben Magyarország a megújuló energiatermelés területén olyan fejlődést ért el, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt. A következő időszak már nem elsősorban arról szól majd, hogy mennyi energiát tudunk megtermelni, hanem arról, hogy azt miként tudjuk a lehető leghatékonyabban felhasználni. Ebben az energiatárolás, az energiamegosztás és az energiaközösségek szerepe várhatóan egyre meghatározóbb lesz.
Írta: Czinki Zsuzsanna – Környezetkutató, energiaközösségi és fenntarthatósági szakértő
MN6 Energiaügynökség
